Valami ismét változik

2015. január 20. Sebestyén napja

Ezt az elkeseredett levelet küldtem sok ismerősömnek. Sok helyeslő válasz érkezett. Megnyugtatott. Mégis maradt bennem némi kétség, hogy értik-e szándékomat, elhatározásomat, döntésemet.

Megismétlem a levelet.  

Olvassátok: 

Kedves barátaim, ismerőseim!

Az utóbbi néhány évben olyan sok időt elvett tőlem a számítógép kezelése, hasznosnak hitt tartalmának böngészése, hogy el kellett döntenem mit kezdjek az időmmel. Keveset olvasok, beszélgetek, várom a hírt, az üzenetet és kezdem elhinni, hogy felgyorsult a világ. Pedig az ugyanolyan lassan jár, mint eddig, csak az idenézz-odanézz figyelemelterelés szűkítette le a világot, hogy faltól-falig dobált. 

Ezen változtattam és a facebook nevű szellemi agypántot elvetettem. Szeretnék ismét papírra írni levelet, borítékolnám s várnám a választ. Természetesen marad még a személyi számítógép adta lehetőségek közül néhány, amiről gyermekkorunkban még nem is álmodoztunk, de majd azokkal is megbirkózom és az időt visszaengedem az életembe.

Ismét olvasok, ahelyett, hogy lesném hányan lájkolták a híreimet, ki mit gondolt a politikusokról, tetteikről, miközben szelektív gondolkodást erőltetnek magukra hirtelen tett elhatározásaik segítségével. Szerveződni, szervezkedni eddig csak azoknak sikerült, akik többé-kevésbé ismerték egymást. Ma már ismeretlenek buzdítják egymást, vagy szakítanak megszokásaikkal, elektronikus üzeneteikkel. Felületes, felelőtlen, figyelmetlen kapcsolatok szervezik tömeggé az embereket. Én ebből szeretnék kimaradni.

Tehát, egyenlőre marad a honlapom, ahol hirdethetem programjaimat, amit bárki meglátogathat, ha arra jár. Marad a levelezés, amely csak grafikát, plakátot, kottákat, verseket és egyéb irodalmi alkotást hord. Marad a telefon, ha hirtelen, vagy épp sürgősen kell valamit elmondani. És a posta szép lassan családtagként viszi-hordja leveleinket, hogy az idő ismét megkapja a neki járó tiszteletet.

Köszönöm megértő figyelmeteket

Üdvözlettel 

Dinnyés József

Álomzóna - tervek, amelyek nem sikerültek - 1 -

Madárezredes 

című darab zenéjét megírtam, legalábbis szerettem volna zenei elképzeléseimet adni a leendő előadásokhoz. Mint muzsikus a színpadon szerepelhettem volna a darab színészeivel. Sajnos a világ nem akarja, hogy bemutassuk ezt a kiváló szatírát, vagy inkább őszinte kritikát.

Hriszto Bojcsev kortárs bolgár színpadi szerző 1997-ben a Madárezredes című darabjával elnyerte a British Council által alapított nemzetközi dráma nagydíjat. Azóta a művet Londonban, Bécsben, Prágában, Párizsban, Belgrádban, Szkopjében, Avignonban mutatták be. (Egyébként 1999-ben az Evenging Standard színházi megfigyelője Bojcsevet magyar szerzőként emlegette, ami ironikus módon újfent alátámasztja a drámaíró azon álláspontját, hogy „ezek egyszerűen nem tesznek különbséget a balkáni államok között”.) Bojcsev a klasszikus „Száll a kakukk fészkére”-módszerhez folyamodik, amikor a Jugoszláviában folyó háború idején Bulgária valamelyik eldugott elmegyógyintézetében a páciensekkel mondat ki alapvető igazságokat, amelyeket azok büntetlenül szétkiabálhatnak a „normálisak” világában. Az ő szereplői megvilágosodnak, míg az értelem vak marad ezekre az igazságokra. Ők felkarolnak egy kezdeményezést, amely mások szemében bukásra van ítélve, és mindennek ellenére elérik a maguk célját. Akár a madárrajoknak, sikerül átrepülniük tereket és határokat. Még akkor is, ha tavasszal nem térnek vissza honi fészkeikbe. Paradox módon a humanitárius segítségként véletlenül hozzájuk jutott katonai uniformisok visszaadják a „normalitásukat”, rendet teremtenek a káoszban, lerázzák a tébolyodottak igézetét.

Tehát még egy terv, amit nem sikerült megvalósítanom.

Sebaj, ötletem még van. A régi, meg nem valósított terveimről időnként hírt adok. Az öregség szeret emlékezni, mert még van, aki él és együtt érezhet terveimmel.

Szabadiskola versben – dalban az énekelt történelem

2015. január. 20. délben

Címszavakban a 10 előadás. Honlapomról másoltam ide. Levélben az érdeklődőknek többet is írnék, de ahhoz el kell küldeni egy levelet daltulajdonos@gmail.com címre.

Várom a leveleket!

10 előadásban – balladák és közénekek és zsoltárok és énekelt versek

első Ki vagyok? Mit akarok? Hogyan mondjam el?  Saját szövegű dalaim. Az önmeghatározás kísérletei.

második Kik vesznek körül? Kortársak.  A velünk egy időben élő költők énekelt versei.

harmadik Hol vannak a többiek? Határon túl.  A környező országokban és a diaszpórában alkotó költők énekelt versei.

negyedik Kiket követünk? Mit csinált, mit olvasott dédapánk, nagyapánk?  A XX. század első felének irodalma a Kárpát-medencében.

ötödik Balladás anyanyelv.  A hagyomány öröksége, az örökség hagyománya.

hatodik Mohács után. (XVI. század) Isten büntetése, vagy az Árpád-ház után nincs közmegegyezés?

hetedik Zsoltáros anyanyelv.  Egyedüli segítség a szépen szóló nyelv.

nyolcadik Megholdulni, túlélni! (XVII. század) Bocskai Istvántól II. Rákóczi Ferencig írt verses, énekelt történelem

kilencedik Megújhodás vagy felvilágosodás? (XVIII. sázad) Nagymajtény után csak a művelődés eszközei az egyetlen fegyver a gyarmatosított hazában.

tizedik Reform - újraformált világot? (XIX. század) Máig tartó változásokat sürgető ötletek, tervek, harcok évszázada.

Minden előadás másfél-két órás, alkalmanként 15-20 énekelt vers hangzik el.  Tehát 15-20 óra alatt 150-200 magyar verset és a versek szerzőit ismerheted meg,  a hozzá tartozó történelemmel együtt.