Monológ daltulajdonos módra

Dinnyés József
Monológ daltulajdonos módra

Engedjék meg, hogy „kifaggassam” magam arról, hogy mit keresek én az énekelt versek világában. Egyszer önéletrajzom bevezetőjében hovatartozásomat így írtam le: „Költők között zenész, zenészek között költő vagyok. Népem egyharmada szülőföldjétől megfosztottan, más népek fennhatósága alatt él. Önmagam veszteném el, ha a világízlést képviselném és elfutnék nemzeti hagyományaim elől. A Balkán zenei stílusa nem szolgálja, az angolszász muzsika prozódiája megtöri nyelvünk ritmusát. Az utóbbi 300 évben a német zene, értékeivel együtt, elvetette, átigazította még népdalainkat is. A liturgikus egyházi latin zene, Istennek köszönhetően, csak a költészetre hatott, az ősi zenét meghagyta a népnek. Megmaradni magyarnak, hogy felismerjen az erre járó kíváncsi kultúrember, többszörös energiát igényel. Múltunkat átírták és tönkretették. Jövőnket a környező népek elpusztításra ítélték. Megmaradnunk Európában csak következetes munkával lehetséges. Önmagunkat kell felmutatnunk az idő szentháromságának jegyében.” Ugye, ez már inkább ars poetica, mint önéletrajz.

Az előadóművészek és a vers

Az irodalomoktatás nem nélkülözheti a támogató segítséget. A segítség az előadóművészek újraértelmező képességétől várható. Ők az alkotások újabb rétegeit mutatják be. A zeneszerző, az énekes, a színész, a versmondó más és más nézőpontból értelmezik a műveket. Ezek hatása, felhívó ereje, indulati töltése újabb és újabb rétegeit nyitják fel a költői műveknek.

A történelem és a vers 

A vers értelmezésének támogatására a történelem ismeretére, ismertetésére is szükség van. Ez a háttér segíti az olvasót, a hallgatót, hogy elhelyezze a művet és alkotóját az alkotás megnevezhető idejére. Azt az időt kell megismerni, amikor a mű született és alkotója üzent, megállapított, javasolt valamit, amit rábízott az olvasóra. 

A jelzők, az igék, a főnevek a versben

A vers hangulatát nemcsak a témája határozza meg. A megszemélyesítő szép szavak, a cselekvő gondolatok, a szereplők hovatartozása mind megannyi jegy, amelyről a költő gondoskodott, hogy témáját könnyebben megismerhessük.  

A nyelv és a vers ritmusa

Az anyanyelv és a tájnyelv együttes ritmizálása segíti a versolvasót. A költő anyanyelve és a nemzet köznyelvének olvasói szokása között alkalmanként nagy a különbség. A költő által beszélt hangzó nyelv dönti el a vers ritmusát, amit a költő korának, születési és nevelő helyének ismerete segít megidézni. Hagyományőrző dalaink a példa rá, hogy a dallam hosszú és rövid hangjegyei miként alkalmazkodnak - versszakok ismétlésekor - a szöveg rövid és hosszú szótagjainak változásához. Mellérendelő, egyenrangú a magyar dal ritmusa, a szöveges ének dallam-szöveg viszonya.

A vers dallama

Az anyanyelv - a beszélt nyelv mondatainak, mondatrészeinek - ereszkedő dallama, a kezdő szótagok hangsúlya elsőként határozzák meg a dallamot. A klasszikus verselések ritmusképei, a szóösszetételek mondatban vállalt feladata, szerepe befolyásolhatják a későbbi dallamot. 

Ezek azok az alapvető szempontok, ami szerint írom dalaimat. 

Milyen zenével, milyen dalokat?

Nagyon szeretném a magyar költészet elmúlt 1000 évéből idézni azokat a költőket, akik versei megráztak, életben tartották hazaszeretetem, érzelmeimet nem hagyták elfakulni és szókincsem gyarapították, kifejezőkészségem erősítették. A XIX. század második felére fokozatosan "leszoknak" a költők a zene és a versszöveg szoros együttműködéséről. A beszélt szöveg, a ritmus, a rím és nem utolsósorban a központozás, azaz az írásjelek használata kezdi elfoglalni a muzsika helyét. Természetes, hogy a költészet harmóniájának továbbra is elengedhetetlen feltétele az írásmű muzikalitása, de már nem az alkotás feltétele. 

Hogyan találom meg a dallamot?

Minden prózai előadás rendelkezik valamiféle dallammal. A ritmusokba szerkesztett szöveg még inkább muzsikál. Belső zenei antennámmal a versbeszéd dallamát figyelem. Ha a vers megtalált, a dallam is előhívható. Életre hívom a szöveg által sugalmazott dallamot és megszólaltathatom a költeményt. A dallamokat szerkeszteni sem kell, mert magában hordja a vers nyelve a zenét. 

A dalok hangulata

Történelmi korok, a zene esetében a divatos dallamok és ritmusok, a szórakoztató zeneművek is befolyásolhatják a korabeli költemények zenei hátterét. Társasági élet és költészet egymás nélkül nem létezhetnek, hisz a nyilvánosság az irodalmi alkotások életfeltétele. Ezért kell ismerni a költők korának zenei világát, ízlésformáló kultúráját, de az adott időszak kulturálatlan szokásairól is tudnunk kell. Sokszor ezek a jegyek döntik el egy-egy mű hangulatát.

A politika és a művelődés?

A politikai változások megváltoztatják a kulturális élet feltételeit. Az életszínvonal és a művelődés lehetőségei megváltoznak, ha a politikai erők előtérbe kerülnek. A művészeti alkotások és a befogadók a művelődés alapfeltételeit elveszthetik, az elért műveltség szintje felbomlik, egysége széthullik. Az alkotások, esetünkben a versek, magukra maradnak. Az előadóművészek feladata, hogy a műveket újra és újra bemutassák, a figyelmet felhívják az értékekre, amelyek nem veszhetnek el. 

Újra átélhető múlt?

Megzenésített versekkel idézem az elmúlt idők alkotásait. A műveken keresztül az idő figyelmeztető jegyeit idézem Előadásaimban a versek rejtik ezeket a jegyeket. Az eltelt közel 200 év, erről az időszakról többféle véleményt alkottak társadalomtudósok és történészek. Az én véleményem, amelyben nem lehetek egyedül, hogy az eltűnt érték újra kimondható, újra átélhető és tanulságos lehet a résztvevőknek.

Történeti énekek vagy igricek lázadása

A XIX. század első felében alkotók összegezték az elmúlt idő eredményeit. Többen kezdeményezik a szellemi népművészet elemző közzétételét. A közösségi egyenlőséget, a felemelkedést biztosító műveltséget támogatják verseikben. Az 1800-as évek második felében a nemzeti liberalizmust kálvinista költők, a transzcendens igényeket katolikus költők, a gondolkodás feudális hátrányait a városi költők verselték meg. Az I. Világháború és az ország területi veszteségei az írótársadalmat új kihívások elé állította. A Haza fogalma megváltozott, az anyanyelv szerepe felértékelődött. Nemzeti ideológiák megváltoztatták Európa arculatát. A II. Világháború után az egész világot újra felosztották. Nemzeteket bénítottak meg a megváltoztathatatlannak tűnő politikai rendszerek. Ebben a mozdulatlannak tűnő állampolgári létben ismét a vers és a próza segített az embereknek felülemelkedni a napi ideológiai harc okozta sérüléseken. A szocializmus irodalomszemlélete az elcsatolt területek magyar irodalmát az utódállamok irodalmának tulajdonítja, a diaszpóra alkotásait kirekesztette. „Részt venni vagy jelen lenni” a kérdés a szocializmus utáni idők első éveiben.  Erre keresem a választ saját szövegű dalaimban. 

Ez a néhány gondolat munkásságom összefoglalója.