2015.
január 20. Sebestyén napja
Ezt az elkeseredett
levelet küldtem sok ismerősömnek. Sok helyeslő válasz érkezett. Megnyugtatott.
Mégis maradt bennem némi kétség, hogy értik-e szándékomat, elhatározásomat,
döntésemet.
Megismétlem a levelet.
Olvassátok:
Kedves barátaim, ismerőseim!
Az utóbbi néhány évben
olyan sok időt elvett tőlem a számítógép kezelése, hasznosnak hitt tartalmának
böngészése, hogy el kellett döntenem mit kezdjek az időmmel. Keveset olvasok,
beszélgetek, várom a hírt, az üzenetet és kezdem elhinni, hogy felgyorsult a
világ. Pedig az ugyanolyan lassan jár, mint eddig, csak az idenézz-odanézz
figyelemelterelés szűkítette le a világot, hogy faltól-falig dobált.
Ezen változtattam és a
facebook nevű szellemi agypántot elvetettem. Szeretnék ismét papírra írni
levelet, borítékolnám s várnám a választ. Természetesen marad még a személyi
számítógép adta lehetőségek közül néhány, amiről gyermekkorunkban még nem is
álmodoztunk, de majd azokkal is megbirkózom és az időt visszaengedem az
életembe.
Ismét olvasok,
ahelyett, hogy lesném hányan lájkolták a híreimet, ki mit gondolt a
politikusokról, tetteikről, miközben szelektív gondolkodást erőltetnek magukra
hirtelen tett elhatározásaik segítségével. Szerveződni, szervezkedni eddig csak
azoknak sikerült, akik többé-kevésbé ismerték egymást. Ma már ismeretlenek
buzdítják egymást, vagy szakítanak megszokásaikkal, elektronikus üzeneteikkel.
Felületes, felelőtlen, figyelmetlen kapcsolatok szervezik tömeggé az embereket.
Én ebből szeretnék kimaradni.
Tehát, egyenlőre marad
a honlapom, ahol hirdethetem programjaimat, amit bárki meglátogathat, ha arra
jár. Marad a levelezés, amely csak grafikát, plakátot, kottákat, verseket és
egyéb irodalmi alkotást hord. Marad a telefon, ha hirtelen, vagy épp sürgősen kell
valamit elmondani. És a posta szép lassan családtagként viszi-hordja
leveleinket, hogy az idő ismét megkapja a neki járó tiszteletet.
Köszönöm megértő
figyelmeteket
Üdvözlettel
Dinnyés József
Azzal együtt, hogy én is egyetértek az általad leírtakkal, nagyon hiányzik a kedves gyermekkori képpel indított facebook oldalad. Nekem ugyanis még nem sikerült ledobnom a "szellemi agypántot". Szellemi agypánt - micsoda remek kifejezés! A facebook mostanra valóban azzá vált, pedig akár jó dolog is lehetne, csak sajnos sokan visszaélnek a lehetőségeivel. Hatalmas önuralom kell hozzá, hogy az ember ne vesszen el a részletekben,és kellő lendülettel át tudjon lapozni számára érdektelen dolgokat. Én még "tréningezek" egy kicsit...
VálaszTörlésKedves Ismeretlen!
VálaszTörlésKöszönöm együttérző bejegyzéseid.
Sajnos nem tudom kihez van szerencsén és így nem tudok igazám örülni.
Kérlek fedd fel magad, talán lennének közös témáink.
Békességet
Dinnyés József