Az éneklés módja

A XVI-XVII. század énekmondókat ilyen figyelmeztetésekkel segítették

ebből a könyvből nagyon sokat tanultam

Ezek a jegyzetelt sorok minden énekesnek legyen intő segítsége!

Anyanyelven énekeljenek, amit megért a község
Magyar énekekben nem szabat latin, héber, görög szavakat használni
A szív is énekel és a száj is értelemmel énekel
Hit által, Isten kegyelmével, lelki és tiszta szívből származott legyen az ének
Csendes, érthető beszéddel, értelemmel, szívből énekeljenek
Ne a torok szakadtáig való kiáltásokkal. a testnek indulatából, hanem gyönyörűséges, mértékletes és mesterséges zöngésekkel, a szív áhítatosságából
Halkan, tisztán érthetően ejtsék ki a szavakat; szép, tiszta. vékony szóval és jó kedvvel víg elmével
Halkan, ne illetlen nagy zengéssel legyen; nem üvöltésekkel, ordítással, értelem nélkül
"Nagy szóval való kintornálást nem javallyuk a' nagy torkú Cantorokban”
A kántorok rendetlenül és mértéktelenül ne kiáltozzanak
Mértékletesen
Fennhangon, ne némán
Az éneklés ne legyen széttördelt, összevissza, hogy a jelenlevők érthessék a szöveget
Az éneklés ne tartson hosszú ideig az istentiszteleten
Az ének ne vegyen el időt a prédikációtól
Az énekhangnak ne szenteljenek nagyobb figyelmet, mint az énekben lévő isteni igének vagy a prédikációnak
Akinek nincs módja vagy arra való szava, az hallgathat, ha szívében ő is énekel
Fedetlen fővel énekeljenek
Nem kellenek gesztusok (könnyek, a mell verése) éneklés közben