2015. augusztus 31., hétfő

Márai Sándor versét olvastam


AZ ÁRULÓ MENTHETETLEN?

"Az emberi perben,
amikor csak lehet,
felmentő ítéletet kell hozni.
Csak akkor nem,
ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt
árulás bűnében találod bűnösnek.
A gyilkosnak hamarabb meg lehet bocsátani, mint az árulónak.
A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik,
s egész sorsával fizet érte.
A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz,
valamilyen érthetetlen törvény szerint.
A gyilkos legtöbbször bitóra megy.
De az áruló a kezed szorongatja,
az áruló a szemedbe néz,
terveid faggatja, veled sóhajt, fogadkozik és nyög.
Az árulónak ne bocsáss meg soha!
Az árulónak ne irgalmazz!
Aki egyszer elárult, legyen az akárki, mindegy –
annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás.
Száműzzed életedből. részvét nélkül nézzed sorsát.
Közösségben és magánéletben,
mindenben, mindig ő az utolsó ember.
Az áruló részére nincs mentség!"

Márai Sándor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése