2015. április 4., szombat

Már megint rossz lóra akartam ülni, ne haragudjatok



Kedves Barátom!

Ezt a levelet elküldtem néhány fontos művésztársamnak. Sokkal többnek el kellett volna küldenem, de nem volt erőm összeállítani azt a hosszú névsort, akiknek elmondhattam volna ezt a néhány gondolatot.

"Azok az idők, amikor barátaimmal kerestem a megfelelő hangot, a hozzá illő szót, régen volt. Negyven valahány évvel ezelőtt kezdődött, amikor elhatároztam, hogy magyarul kell, magyaroknak énekelni. Hazánk mindennapjait énekeltem el, a mindennap látott eseményeket foglaltam dalba. Amikor Szegedről egyszemélyessé váló zenekarommal világgá mentem, még nem gondoltam, hogy útközben minden megváltozik. A velem egyidőben muzsikáló pop- és rockzenészek eleinte nem értették, hogy mit csinálok. Az együttesek az első sikeres évek után rájöttek, hogy nem szabad elmenni a látott-hallott bajok mellett. Dalaikban megénekelték a kortársaik, hallgatóik, rajongóik elégedetlenségét, ahogy én már akkor évek óta. Egyre több zenekar hívott előzenekarnak. Jó volt „cinkosnak” lenni. Nagy kalandnak éreztük a hatalom mögé bújt bürokraták kicsinyességét, a kishitűek gyávaságát, a politikai gyávaság makacsságát elénekelni, a műveletlenség okairól kendőzetlenül beszélni."

Sajnálom, hogy nem tudtunk az elmúlt hosszabb időszakban beszélgetni és közös élményekkel gazdagítani múltunkat. Olvasmányélményeink hasonlóak, még az elképzeléseink sincsenek távol egymástól. Én rossz társalkodó vagyok. Annak örülök elsősorban, ha hasonló élmény kelti fel egy másik ember figyelmét. Tulajdonképpen negyvenöt éve egyedül vagyok. Vándor életem során egy-egy találkozó erősítette hitem.

Ez az esztendő és talán az elkövetkező két év, amikor még vállalkozom a közönség elé kiállni és elmondani gondolataim. Egyre erősebb bennem a vágy, hogy az idén ősszel a versénekléssel felhagyok. Egy kisebb előadás dalait megtartom és nagy zajjal végigjárom az országot és elbúcsúzom a fáktól, az országutaktól, a kiskocsmáktól. Elképzelésem, hogy megújítsam kapcsolataimat és megújulva, közös elképzelésekkel a művelődés és kultúra dalosa legyek, legyünk, még él bennem, de annyi csalódás ért, hogy legszűkebb környezetemtől sem kapok bátorítást. Rémes visszatekinteni, gondolni negyven-negyvenöt év eredménytelenségeire, füstbe szállt terveire. Anyanyelvünket és nemzeti dallamtárunkat idegen hangsúlyokkal, ritmusokkal, dallamívekkel megírt műveit hallgatni. Néha még magam is hatása alá kerülve riadtan veszem tudomásul, hogy megcsúfolom eredeti szándékaimat. Ez nem önmarcangolás, vagy csalódás. Nem! Ez az az egészséges tudat, hogy "jót, jól" kell alkotni és adni! Ezt csak titokban kívánhatom másoktól, de felelősségre senkit nem vonhatok érte, mert magam is köveket el hibákat. Miért is, hogyan is kereshetnék felnőtté vált szövetségeseket egy olyan oktatási rendszerben végzett egykori diákok között, akik a nyolc általános zenei és irodalmi anyagát sem ismerik. Én sem vagyok hibátlan. Sőt magam ismerem hibáimat legjobban. Ma már csak annyit tehetek, hogy újabb hibákat ne kövessek el.

Köszönöm, hogy eddigi életem során figyelmeddel segítettél!

Bármilyen gondolatébresztő választ szívesen fogadok

Áldott napokat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése